Az idejét sem tudod már, mióta könyörög gyermeked kiskutyáért/nyusziért/tengerimalacért? Lehet, hogy érdemes lenne elgondolkodnod azon, hogy igen-t mondj egy házikedvencre – ugyanis ezek az állatkák nemcsak hogy hihetetlenül aranyosak, de a lurkók fejlődéséhez is hozzájárulnak!

A kisállat nagy felelősséggel jár

Az, hogy hogyan kell bánni egy apró élőlénnyel, nem minden gyermeknél jön ösztönösen. A legkisebbek még egyáltalán nem érzik, hogy egy-egy óvatlan mozdulattal akár fájdalmat is okozhatnak kedvencüknek, amint azonban az ovis korba lépnek ez már szerencsére egyre könnyebben tanítható. Egyértelműen látszik, hogy a gyerekek számára egy kisállat tartása nagyban segíti a felelősségérzet a kialakulását. Természetesen azt is szem előtt kell tartanunk, hogy a kicsi csak életkorának (és érettségének) megfelelő terhet tud ebből magára vállalni frusztráció nélkül. Ahogyan növöget a csemete, persze egyre inkább kiveheti a részét – vele együtt fokozatosan kialakítható egy rendszer, amely nem csak felelősségre fogja tanítani, de a személyiségét is pozitív irányba formálja majd.

Testnek és léleknek

Az állattartás nemcsak a személyiségfejlődésben és a felelősségérzet kialakulásában segíthet, de hozzájárul a fizikális és mentális egészséghez is: megelőzheti az allergia és bizonyos szívbetegségeket kialakulását, csökkenti a magas vérnyomást, és segít a depresszió és a letargia kezelésében is.

Emellett a kiskedvencekkel való interakciók már egészen kis kortól elősegítik az empátia kialakulását, valamint a szociális készségek fejlődését is.

Menhelyről szerető otthonba

Ha úgy döntöttél, hogy fényt, örömet és odaadást csempészel gyermeked életébe egy kisállat személyében, akkor azt is érdemes megfontolni, hogy nem vásárlás útján, hanem menhelyről viszitek haza az új családtagot, hiszen minden kis lénynek szüksége van egy szerető otthonra. Sőt, ezek a kisállatok rendszeresen hűségesebbek és hálásabbak, mint tenyésztett társaik, ráadásul kevesebb allergiájuk és genetikai betegségük is van.

Mond el véleményed